Sziasztok!

 

Életem első vízitúrája. Készülődés lázas izgalommal: vajon túl fogom élni? A vizitura csillagura jellegű volt. A Szigetközben (Dunaszigeten) egy vendégház udvarán sátoroztunk. Minden nap oda tértünk vissza a Duna holtágrendszerében való kisebb-rövidebb evezések után. Ez nagyon tetszett, mert így nem kellett minden nap sátrat bontani, csomagolni, sem az egész heti cuccokkal evezni.

Kb. 15-18 lelkes résztvevő gyűlt össze az ország különböző részeiből. Már rögtön az első nap elmentünk egy rövidebb túrára. Igaz, csak estefele indultunk el, mert sokan csak késő délután érkeztek meg. Gondoltam, ez biztos csak egy kis laza és szelíd bemelegítő túra lesz. Hát ehhez képest sokkal kalandosabbra sikerült, mint vártam. Először békés vizeken evezgettünk, aztán egyszer csak egy olyan alagút szerű alacsony betonhídhoz érkeztünk, ami alatt nem lehetett volna a kenuban ülve átférni, csak fekve. Ülő helyzetben biztos megskalpolt volna bennünket a híd. Ráadásul egy kisebb zúgó is volt a híd alatt, ami meg veszélyesebbé tette a vállalkozást és fokozta az izgalmakat. Végül minden bátorságunkat összeszedve mindannyian befeküdtünk a kenuk aljába, és nekivágtunk a meglehetősen félelmetes, de izgalmas kalandnak. 3 illetve 4 személyes kenukkal mentünk. Hála Istennek és a tapasztalt kormányosoknak, sikeresen (bar hangosan visítva) átszáguldottunk a híd alatti zugon, mindenki ép bőrrel megúszta. A levegőt csak utána mertük kifújni. Jobb volt, mint a vidám park!

Rögtön ezen az első estén az egyik kanyarban meg is történt az első borulás. Ez is nagyon vicces volt (persze lehet, h. csak azért, mert én éppen nem abban a kenuban ültem). A vízbe esett tárgyak után indított hajtóvadászat közben rengeteget nevettünk. Röpködtek a csatakiáltások: "Ott jön egy papucs! Fogd meg! Kapd el! Ott úszik a másik! De vigyázz, ne hirtelen mozdulattal hajolj ki érte, mert akkor mi is borulunk!" Kész kabaré volt. Végül majdnem mindent sikerült kihalásznunk, mindenki közreműködött a mentesben.

Több olyan résztvevő is eljött, akik meg kicsit tapasztalatlanok voltak az evezésben. Például én is. 1-1 napot mar eveztem korábban a Dunán, életemben kb. 3x-4x. De minden hajóban ültek tapasztalt evezősök is, így biztonságban érezhettük magunkat velük. Az első este csak ízelitő volt, a kalandok kezdete, amelyek a hét folyamán csak fokozódtak. Végül már semmin sem lepődtünk meg és szinte semmitől nem riadtunk vissza. Jöhettek zugok, átemelések, frontális ütközés nádassal, part menti csalánossal, vettük az akadályokat. Tapasztalt és lelkes túravezetőnk igazan gyönyörű és vadregényes helyekre kalauzolt minket. Állítólag az utazási irodák által hirdetett vadvízi evezések elbújhatnak a mi vízitúránk mellett. Én nagyon elveztem ezeket a kalandokat, meg akkor is, ha 1-1 helyzetben alaposan megijedtünk.

Ami az időjárást illeti, az első és az ötödik nap jó időnk volt, sütött a nap. A többi nap hűvös, borús és kissé esős volt. Így kipróbáltuk az esőkabátban evezést is. Egyik legnagyobb élmény az volt, amikor mentőmellényben leúsztunk egy nagyobb zugon, ahol ide-oda dobáltak minket a hullámok, és egyre nagyobb sebességgel vitt minket lefele a víz. Utána ugyanitt leeveztünk üres kenukkal, és persze a mi hajónk bele is borult a Dunába. Ez volt életem első borulása. Nem is gondoltam korábban, hogy egy borulás ilyen vicces élmény lehet. A túra alatt végig azt hajtogattam, hogy én nem akarok borulni. De végül is tetszett a dolog. Sokat nevettünk, miközben faágakba kapaszkodva próbáltuk kimászni a vízből és az erős sodrással keményen küzdve igyekeztünk kitenni a hajót a meredek partra. Persze a többiek, akik kint álltak, azonnal a segítségünkre siettek. Jó volt megtapasztalni, h. mindenki figyelt a másikra és nem hagytuk egymást egyedül a bajban.

Természetesen a tábor elmaradhatatlan élményei köze tartozott a bográcsozás, ping-pongozás, illetve a rendkívuü vállalkozó szelleműeknek egy éjszakai túra is. Ezen kívül egy hosszabb túra alkalmával, amikor mar nagyon éhesek voltunk, megkóstoltuk a nyers kukoricát, mert akkor éppen ez volt az egyetlen fellelhető táplálék a környéken. Szúnyogokkal is találkoztunk, igazi vízi szúnyogok voltak, hatalmas, piros korong alakú csípésekkel láttak el minket, amelyek meg 1 hét múlva is látszottak.

A vízitúrán készült fotók megtekinthetők a  http://kep.tar.hu/refisz oldalon. Hálás vagyok Istennek, hogy végig velünk volt és vigyázott ránk a tábor során, és ezúton szeretnek a szervezőknek, táborvezetőknek is köszönetet mondani a munkájukért.

B.R.